Zu Aladár Horváth,

Vorsitzender des Magyarországi Roma Parlament (Ungarisches Roma-Parlament)

 

Wer sich heute in irgendeiner Weise dem Thema Roma in Ungarn widmet, wird früher oder später unweigerlich dem Namen Aladár Horvath begegnen.

Aladár Horvath ist Menschenrechtsaktivist, Bürgerrechtler und Politiker. Er zählt zu den bedeutendsten Vertretern im Engagement  gegen soziale Unterdrückung und gegen Rassismus in Ungarn. Sein bürgerschaftliches, demokratisches Engagement für Gerechtigkeit und sein Eintreten für ein menschliches Miteinander sowie sein Bemühen um gewaltfreie Lösungen von Konflikten ist bewundernswert. Auch international ist er bekannt geworden als herausragender Vertreter gegen die zunehmende Segregation, Unterdrückung und soziale Ungerechtigkeit der ungarischen Mehrheitsgesellschaft gegenüber ihren vielen Minderheiten. Er, selbst Rom, ist für viele Roma zum politischen und moralischen Vorbild geworden und stärkt somit Zivilcourage, liberales und demokratisches Denken und Handeln.

Letzteres macht ihn sozusagen zum „Staatsfeind Nr. 1“ für den ungarischen Premier Viktor Orban, der in seiner Rede auf der 25. Freien Sommeruniversität in Băile Tușnad (Rumänien) am 26. Juli 2014 mit den Worten „Wir wollen eine arbeitsbasierte Gesellschaft organisieren, die – wie ich schon früher erwähnte – das Odium auf sich nimmt, dass sie offen ausspricht, dass sie hinsichtlich ihres Charakters keine liberale Demokratie ist.“ und weiter sagte er  (…) Mit den liberalen Prinzipien und Methoden der Organisierung einer Gesellschaft und überhaupt mit dem liberalen Verständnis von Gesellschaft müssen wir brechen. (…) und  somit,  die liberale Demokratie für Ungarn quasi als beendet erklärte.

 

Ist die Demokratie erst einmal in Gefahr, so kann die Demokratie auch nur von aufrichtigen Demokratinnen und Demokraten, so wie Aladar Horvath einer ist, gerettet werden!

Denn, niemand sollte wegen seines Geschlechtes, seiner Kultur, seiner Hautfarbe, seiner Sprache, seiner Heimat und Herkunft, seines Glaubens, seiner religiösen oder politischen Anschauungen, seiner Behinderung, seines Alters oder seiner sexuellen Identität benachteiligt werden. Die Freiheit des Glaubens, des Gewissens und die Freiheit des religiösen und weltanschaulichen Bekenntnisses sollten immer unverletzlich sein. Jeder sollte das Recht haben, seine Meinung in Wort, Schrift und Bild frei zu äußern und zu verbreiten und sich aus allgemein zugänglichen Quellen ungehindert zu unterrichten. Die Pressefreiheit und die Freiheit der Berichterstattung durch Rundfunk und Film muss gewährleistet sein. Eine Zensur darf nicht stattfinden.

 

Bereits im Jahr 1988 / 89 gründete Aladár Horváth, gerade mal 25 Jahre alt, im damals noch sozialistischen Ungarn, das sogenannte „Anti-Ghetto-Komitee“  mit, um gegen die staatlicherseits forcierte Segregation der Roma in seiner Heimatstadt Miskolc vorzugehen. Heute gilt diese Bewegung als der Anfang des Niedergangs der Kommunisten in Ungarn. Die ungarischen Roma kämpften damals erfolgreich gegen die Errichtung von 168 Wohnungen zu je 29 Quadratmetern, ohne Heizung und Abwasserleitungen, 2 Kilometer von der Stadt entfernt. Denn dies hätte die vollständige und endgültige Abschottung der Roma von der lokalen Bevölkerung bedeutet.

Seitdem setzt er sich durch politische und journalistische Arbeit aber auch durch konkrete Hilfe für Roma in Ungarn und allgemein für eine offene Gesellschaft ein. Zwischen 1990 und 1994 saß er als erster Roma-Abgeordneter Ungarns für den liberalen Bund Freier Demokraten im Parlament. Doch auch danach erhob er als Vorsitzender der Bürgerrechtsbewegung für die Republik seine Stimme immer dann, wenn Diskriminierung und Ungerechtigkeit das gesellschaftliche Klima bestimmten.

 

Schon damals am 14.11.2008  zeichnete in der Monatszeitschrift Mozgó Világ der damalige Präsident der Stiftung für die Bürgerrechte der Roma, Aladár Horváth, ein düsteres Bild der Situation vieler ungarischer Roma, er sagte "Ein Teil der 600.000 bis 800.000 Roma in Ungarn ist heute schlechthin außerstande, mit der Gesellschaft Schritt zu halten. Dazu zählen die Ärmsten, sprich diejenigen, die in Ghettos ein Dasein fristen und die gleichsam jenseits der Gesellschaft leben. Für diese Menschen gibt es keinen Weg zurück. ... Wir sprechen hier etwa von 300.000 Menschen. ... Diese Roma waren einst in der Landwirtschaft und Industrie als Hilfsarbeiter beschäftigt. Zur Zeit der politischen Wende 1989/90 verloren sie ihre Arbeit und rutschten in jenes Elend ab, aus dem sie nicht mehr herauskommen. ... Die Lebenserwartung dieser Menschen ist um 15 Jahre niedriger als jene der ungarischen Durchschnittsbevölkerung - 55 bis 60 Jahre. Diese Menschen sind bereits in dritter Generation ohne Arbeit. Es ist die schreckliche Welt einer Existenz auf Sozialhilfe. Die Folge ist die totale emotionale und moralische Verwahrlosung." Nun 25 Jahre später zeigt die jüngere Geschichte, dass er leider recht hatte.

 

Aladar Horvath war zwischen 2002 und 2005 Berater der sozialistischen Ministerpräsidenten Péter Medgyessy (2002-2004) und Ferenc Gyurcsány (2004-2009). Er war auch dabei als der heutige Vorsitzender der kleinen Partei DK, in das Exposé für seine Wahl zum Ministerpräsidenten 2004 im ungarischen Parlament einige Worte in Romani einfügte: "Zhanav ke jekh Ungriko them si: le romengo thaj gazhengo them" (Es gibt ein einziges Ungarn: Es ist das gemeinsame Land der Roma und der Ungarn). 2007 ernannte er dann Aladár Horváth sogar zum Ministerialbeauftragten für gesellschaftliche Integration.

 

A. Horvath war Mitglied und Spitzenkandidat der Ungarischen Romapartei,  Magyarországi  Cigánypárt (MCP),  welche sich im Jahre 2013 formierte, um einen aufrichtig erscheinenden Versuch, ein Angebot gegen  Hoffnungslosigkeit und Zersplitterung unter den rund 700.000 ungarischen Roma zu machen. Eines der wichtigsten Ergebnisse, trotz großer Enttäuschung über das tatsächliche Wahlergebnis der MCP, darf der Versuch einer politischen Emanzipation der ungarischen Roma als solches betrachtet werden.

 

Als Spitzenkandidat der MCP sagte Aladár Horváth auf der Schlusskundgebung vor mehreren Hundert Anhängern in Budapest, dass die größte ethnische Minderheit Ungarns mit "Vernichtungsaufrufen" und der "konkreten physischen Vernichtungsgefahr" auseinandersetzen müsse. Die ungarischen Roma seien arm, nicht weil sie Roma sind, sondern weil sie unterdrückt und ausgeschlossen werden. Für ein Roma-Kind sei es heute ausgeschlossen, seine intellektuellen Fähigkeiten zu entwickeln, da sie in Sonderschulen gesteckt werden. Das führt am Ende dazu, dass "mehr unserer Leute in den Gefängnissen als in den Unis sitzen". Die Roma des Landes müssten sich auf sich selbst besinnen und - über die MCP - für sich selbst abstimmen. Dann gelte es, den Neofaschismus und die Armut zu besiegen. Man habe nur zwei Wege: entweder die "ungarische Heimat" zu einem besseren Platz zum Leben für die Roma zu machen oder die Heimat zu verlassen. Dazu gehöre auch, sich "nicht mehr für 160 EUR im Monat kaufen zu lassen" (Kommunale Beschäftigungsprogramme).

 

Als es zwischen 2008 und 2009 eine Mordserie an Roma gab, bei der sechs Roma ermordet wurden und die Polizei und staatlichen Organe offensichtlich in die falsche Richtung ermittelten und Beweise unterschlugen, war Aladár Horváth vor Ort, um mit den Familien der Opfer zu sprechen und dadurch Ermittlungsfehler und Fehleinschätzungen offenzulegen. Bis zur juristischen  Aufarbeitung und darüber hinaus begleitete er aktiv im Interesse der Opfer und deren  Hinterbliebenen das Geschehen. Erst im April diesen Jahres besuchten die deutsch-ungarische Kulturwissenschaftlerin Magdalena Marsovszky sowie weitere Mitglieder der Bürgerinitiative „Leipzig Korrektiv“ gemeinsam mit dem Bürgerrechtler Aladár Horvath Frau Edit Pikács in Galgagyörk, die mit Ihrer Familie selbst Opfer rassistischer Gewalt wurde.

Der damals 4 1/2 Jahre alte Enkel von Frau Pikacs, erwähnt den Tag des rassistisch motivierten Mordversuches an sich und seiner Familie immer wieder, bis heute! Oft weint er in der Nacht vor Angst. Die Teilnahme an Klassenfahrten oder Ausflügen mit Übernachtung ist für den nun Zehnjährigen bis heute unmöglich, so tief und unaufgearbeitet ist sein Trauma. Frau Pikács sagte: „Auch wir wurden Opfer rassistischer Gewalt. Familien, die durch die Serie von Morden an Roma Todesopfer zu beklagen haben, bekommen vom ungarischen Staat eine Entschädigung. Aber wir starben nicht …“, fügte damals Edit Pikács abschließend und sarkastisch hinzu.

Leider ist dies kein Einzelfall. Bürgerrechtler Aladár Horvath berichtet von Kindern aus anderen Dörfern, die ebenfalls derartige Erlebnisse hatten und bis heute darunter leiden. Ausgrenzung und Diskriminierung von Roma in Ungarn auf politischem Wege zu begegnen, scheint ein langer und steiniger Weg.

 

Jedes Jahr,  am 2. August wird in Ungarn an die Opfer des Porajmos erinnert, auch von staatlicher Seite. Doch was in diesem Jahr passierte war unglaublich! Der Minister für Humanressourcen Zoltán Balog (Fidesz), der auch für die Romaintegration zuständig ist, erklärte anlässlich des Gedenktags im staatlichen Kossuth Radio, aus Ungarn habe es keine Deportationen von Roma in die Vernichtungslager der Nazis gegeben, und eine übertriebene Opfermentalität erzeuge Schizophrenie wie im Fall der jüdischen Holocaustüberlebenden und ihren Nachkommen. Die größte Tragödie für die Roma, so Balog, sei weniger der Holocaust, sondern dass sie ein “Volk ohne Geschichte” seien.  Im Kontext der Mordserie an Roma 2008/09, deren letzter Mord ausgerechnet am 2. August 2009 verübt wurde, sagte Balog “ironisch”,  “die Mörder besaßen offenbar einen Sinn für Stil, ihren Hass auf diese Volksgruppe auf diese Weise zu zeigen.” Sein Entsetzen über diese Äußerungen brachte Aladar Horvath mehrmals zum Ausdruck.

 

Zur Erinnerung, der 25 jährige  Aladár Horvath war im damaligen sozialistischen Ungarn Gründungsmitglied des sogenannten  „Anti-Ghetto-Komitee“ und 25 Jahre später ist er schon wieder in seiner Geburtsstadt Miskolc zur Abwehr einer geplanten Ghettosierung unterwegs.

Denn die führenden Lokalpolitiker von  Miskolc haben die "Eliminierung" eines großen Roma-Wohngebiet sowie weitere “slumartiger Anlagen” beschlossen und die Maßnahme, die auf Kritik von Romaverbänden und der linken Opposition gestoßen ist, durch eine aufwendige Unterschriftenaktion versucht zu  legitimieren. Diese Unterschriftensammlung darf durchaus als staatlich organisierte Hetzkampagne gegen die ungarischen Roma gewertet werden.

„Ich bin überzeugt davon, dass in Miskolc eine profitorientierte Rassenverfolgung stattfindet. Eine diskriminierende Politik, die im Zusammenhang mit einem Spekulationsgeschäft steht. Die Sanierung des DVTK Stadions bedeutet für die Machthaber eine große wirtschaftliche Chance, das Armenviertel, das im Volksmund nur als die „nummerierten Straßen“ genannt wird, steht dem Vorhaben jedoch im Weg. Man hat in der ganzen Stadt eine romafeindliche Stimmung generiert, in der die Vertreibung der Roma als vermeintliche Lösung der Probleme erscheint“, sagte Aladár Horvat in einem Interview mit hir24.de.

 

Nun begannen die ersten Zwangsräumungen in der sogenannten „Nummerierten Straße“.  Es hat früher geheissen, dass diejenigen EinwohnerInnen,  deren Kinder in die Schule gehen und keine Mietschulden haben, bleiben dürfen.  Doch auch Familien, welche den Kriterien entsprechen,  wurden aufgefordert, in das  Lyukotal außerhalb der Stadt zu ziehen. Für den Auszug wurde ihnen eine Summe von rund 5 Tausend Euro angeboten. Während aber ihre jetzige Wohnung fließend Wasser haben, haben die neu angebotenen Behausungen keinen Wasseranschluss. Die betroffenen Roma  sind nicht einverstanden und wollen bleiben. Sie wollen nicht vom "Elendsviertel" ins Ghetto. BürgerrechtlerInnen, darunter Aladár Horvath,  demonstrierten  fast 4  Wochen für das Bleiberecht...

 

„Es sind schon seit Jahren Roma Jugendliche, die einen Talentwettbewerb nach dem anderen gewinnen, die Vorurteile haben sich dennoch verstärkt. Es hängt also mit was anderem zusammen. Der Rassismus war zu jeder Epoche und in jedem System eine von nationalistischer Politik generierte gesellschaftliche Erscheinung. Es ist das gemeinsame Interesse der Roma und der Mehrheitsgesellschaft, rassistisch motiviertem Verbrechen der Politik zum Zwecke wirtschaftlichen und politischen Profits, Einhalt zu gebieten. Mir als Roma Intellektueller kommt dabei die Aufgabe zu, die Aufmerksamkeit der Menschen auf all diese Dinge zu richten, zu helfen, unsere Gemeinschaften neu zu konstruieren, den Roma Selbstbewusstsein zu geben und damit auch mindestens so vielen Ungarn“ sagte Aladar Horvath in Miskolc.

 

Gáspár Miklós Tamás, ehemaliger Dissident u. erneut entlassener Philosophieprofessor unter Berufsverbot schreibt „Lieber Aladár, wenn Du mich zur Protestkundgebung gegen die gesetzwidrige Vertreibung der Romabevölkerung aus Miskolc eingeladen hast, befanden wir uns in einer kleinen Menge der Betroffenen, es waren nur fünf Nicht-Roma da, alle weißhaarige Andersdenkende der 1980er Jahre, alte Bekannten, Zeugen der Niederlage. Ich habe wie immer die uralte, leidenschaftliche Rede gehalten. Du hast in tiefer Stille Deine Zigarette geraucht. Seitdem haben Regierungs- und Oppositionsparteien in ihrem einheitlichen Rassenwahn die Vertreibung fortgesetzt. Du bist immer in Miskolc, wo Du vor einem Vierteljahrhundert das Anti-Ghetto-Komitee begründet hast. Der vergebliche Kampf hat Dich nicht gezwungen, aufzugeben. Du bist einer der wenigen, die die Ehre dieses Landes - worauf die Regierenden so außerordentlich stolz sind - retten. Einer der wenigen wahren Patrioten. Alles Gute, teurer Freund.“

 

Der ungarischer Schriftsteller, Historiker und Mitglied der Initiative "Leipzig Korrektiv" György Dalos gratuliert mit den Worten „Aladár Horváth gehört zu den wenigen Aktivisten der ersten Stunde, die bereits am Anfang der Wende die komplizierte Situation der Romas reflektiert haben und deren Selbstorganisation in der jungen Demokratie förderten. Leider fand diese Initiative zu wenig Beachtung. Dies muss aber die zivilen Gruppen nicht weiter stören: Man braucht sie mehr als je. Aladár Horváth ist fünfzig Jahre alt. Wünschen wir ihm ein langes Leben, denn Arbeit an einem demokratischen Ungarn und einer emanzipierten Romagesellschaft gibt es für hundert Jahre.“

 

Voller Hochachtung sagt die deutsch – ungarische Kulturwissenschaftlerin Magdalena Marsovszky, auch Mitglied der Initiative "Leipzig Korrektiv" aus Anlass des 50. Geburtstages Aladar Horvaths, sie hätte in ihm einen der wenigen aufrichtig demokratisch denkenden Menschen in Ungarn kennen gelernt. "Aladár Horváth ist einer, der für mich unerklärlicherweise dazu fähig ist, den Frust, den er infolge des außerordentlich starken Antiziganismus auch selbst immer wieder erleben muss, nicht auf anderen abzuwälzen oder auf andere zu projizieren. Im Gegenteil, er gibt anderen die Kraft, weiterzumachen. Er ist ein äußerst emphatischer Bürgerrechtler und ein Politiker von europäischem Format".

 

„Als ich im Frühjahr 2014 Aladar Horvath kennenlernen durfte, war ich von seiner Energie beeindruckt, mit der er gegen die Zustände in Ungarn kämpft. Als Spitzenkandidat der Roma-Partei gab er den Roma eine Stimme im Kampf um ihre Rechte. Ich wünsche ihm alles erdenklich Gute zu seinem 50. Geburtstag.“, sagte Cornelia Ernst, Mitglied im Europäischen Parlament - DIE LINKE

 

Die Ereignisse der letzten 25 Jahre haben ihn, den am 29. August, vor 50 Jahren in Miskolc geborenem Aladár Horvath,  in unglaublichem Maße gefordert und immer wieder Höchstleistungen abverlangt und er hat, um andere Menschen zu unterstützen, keinen Aufwand gescheut.  Seit Jahrzehnten ist Aladár Horváth stets für andere, egal ob Roma oder Nicht-Roma da gewesen, um sein Ideal einer liberalen demokratischen Gesellschaft, die allen Menschen gleiche Rechte einräumt, zu verfolgen.

 

Wir sagen heute zu seinem Ehrentag – DANKE!

 

Mit freundschaftlichen Grüßen

 

Richard Gauch, Stephan Bosch, Juliane Nagel

für die Initiative „Leipzig Korrektiv“

 

Im April 2013 trafen wir das erste mal Aladar Horvath. Wir - das ist die Initiative "Leipzig Korrektiv", die sich für die Belange von Roma in Ungarn engagiert und dafür in Deutschland Öffentlichkeitsarbeit macht und Spenden sammelt.
Im Ergebnis einer Recherchereise nach Ungarn hat sich unter anderem die Kooperation mit der Roma Bürgerrechtsbewegung um Aladár Horvath herausgebildet. Gemeinsam haben wir  verschiedene Orte besucht, in denen Roma leben. Vor diesem Hintergrund haben wir uns entschieden ein konkretes Selbsthilfe-Projekt zu unterstützen. Ein Projekt, mit dem die Grundversorgung der dort lebenden Menschen und die Bildungssituation verbessert werden soll. Mit unserer Beteiligung an dem, von Roma und Nicht-Roma durchgeführten Selbsthilfe-Projekt im Dorf Kálló können wir nichts an der grundsätzlichen, von der Politik verursachen Lage ändern, aber es ist ein kleiner Baustein zur Selbstermächtigung.

 

----------------------- HU -----------------------------

 

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

 

 

Horváth Aladárt köszöntjük ötvenedik születésnapja alkalmából

Horváth Aladár neve ma szinte megkerülhetetlen mindazok számára, akik valamilyen módon a magyarországi romák helyzetével szeretnének foglalkozni.

Politikusként, emberi jogi és polgárjogi aktivistaként azon emberek egyike, akik a legelszántabban küzdenek a szociális elnyomás és rasszizmus ellen Magyarországon. Civil szerepvállalása csodálatra méltó, mellyel elkötelezett demokrataként és egy emberibb együttélés reményében a társadalmi igazságosságra és a konfliktusok erőszakmentes megoldására törekszik. Fáradhatatlan erőfeszítése a magyarországi kisebbségekkel szemben egyre erősödő szegregáció, elnyomás és szociális igazságtalanságok visszaszorítása érdekében nemzetközileg is nagy elismerésre talált. Mint saját roma identitását világosan és nyíltan felvállaló közszereplő vált sokak számára politikai és morális példaképpé a cigányok körében, ezzel is erősítve a civil szolidaritást, a liberális és demokratikus gondolkodásmódot, magatartást. Ez utóbbi teszi őt Orbán Viktor szemében mintegy első számú közellenséggé, aki nemrég Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén tartott előadásában egy munkaalapú állam létesítésének, egy munkaalapú társadalom szervezésének szándékáról beszélt, amely „vállalja annak ódiumát, hogy kimondja, karakterét tekintve nem liberális természetű”. Orbán számára ez azt jelenti, „hogy a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell”. Ezzel a kijelentésével a miniszterelnök a liberális demokráciát Magyarországon kvázi befejezettnek nyilvánította ki.

Ámde ha a demokrácia egyszer veszélybe kerül, azt csakis kizárólag őszinte demokraták tudják megmenteni. Olyanok, mint Horváth Aladár. Mert senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés neme, kultúrája, bőrszíne, anyanyelve, származása, vallása, világnézete, fogyatékossága, kora vagy szexuális orinentációja miatt. A hit és a lelkiismeret szabadsága, valamint az egyén vallási és a világnézeti szabadságához való joga sosem sérülhet. Senkitől sem szabad megvonni a szabad véleménynyilvánítás és annak terjesztésének jogát, valamint garantálni kell a szabad tájékozodás feltételeit. A sajtószabadságot minden téren biztosítani kell, cenzúra nem létezhet.

Horváth Aladár 1988/89-ben, alig 25 évesen, megalapította az akkor még szocialista Magyarországon az úgynevezett gettóellenes bizottságot, melynek célja a miskolci romák államilag erőltetett szegregációjának megfékezése volt. A romáknak végül sikerült megakadályozniuk a 168 lakásból álló gettó megépítését. Amellet, hogy az egyenként 29 négyzetméteresre tervezett lakások kivitelezése fűtés és csatornarendszer nélkül történt volna meg, az új nyomornegyed Miskolctól 2 kilóméterre épűlt volna meg, minek következtében a cigány emberek végleg elszigetelődtek volna a helyi lakosságtól. Horváth Aladár politikusi és újságírói munkássága azóta is a magyarországi romák megsegítése és egy szabad társadalom elősegítése körül forog. 1990 és 1994 között az SZDSZ színeiben Magyarország első cigány országgyűlési képviselője volt. Mint a Polgárjogi Mozgalom a Köztársaságért elnöke mindig is kiállt és kiáll azért, hogy ne a kirekesztés és az igazságtalanság határozzák meg a társadalmi klímát.

Horváth Aladár már 2008-ban, akkor még a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetőjeként, számolt be részletesen a Mozgó Világban a magyarországi cigányság felettébb aggasztó helyzetéről: „A Magyarországon élő 600-800 ezer cigány egy része képtelen lépést tartani a társadalommal. Ők a legszegényebbek, az elkülönült gettóban élők, akik kizuhantak a társadalomból, és ma úgy látszik, nincs is számukra visszaút. (...) Csaknem 300 ezer emberről beszélünk. (...) Ők azok, akik a mezőgazdaságban vagy az iparban segéd- és betanított munkások voltak, és akiket a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján leselejtezett és hazazavart az országuk, és akik visszazuhantak abba a nyomorba, amiből most már nem is tudnak kiszabadulni. (...) Az ő közösségeik azok, amelyekben drámaian alacsony az átlagos életkor, 15 évvel alacsonyabb a magyar átlagnál, 55-60 év. Ők azok, akiknek most már a harmadik generációjuk nő föl úgy, hogy semmifajta munkatapasztalatot nem szerez. Ez a segélyen élés szörnyűséges világa, aminek természetes következménye a teljes érzelmi és erkölcsi lezüllés is.” Most, 25 év elteltével, azt kell látni, hogy sajnos igaza volt.

2002-től 2005-ig Horváth Aladár a szocialista kormányok miniszterelnöki tanácsadója volt. Ő is ott volt például, amikor Gyurcsány Ferenc újonnan megválasztott kormányfőként elmondott első expozéjában szólt néhány szót cigány nyelven is: „Zhanav ke jekh Ungriko them si: le romengo thaj gazhengo them” (Egy Magyarország van, romák és magyarok közös országa). 2007-ben Gyurcsány esélyegyenlőségi miniszteri biztosnak nevezte ki.

Horváth Aladár a 2013-ban létrehozott Magyarországi Cigánypárt (MCP) listavezető jelöltje volt. A párt alapítása egy a cigány társadalom kilátástalansága és szétesése ellen irányuló őszinte reakció volt, mely a lehangoló választási eredmény ellenére is a magyarországi romák politikai emancipációjára tett kísérleteként fogható fel.

Az MCP listavezetőjeként Horváth Aladár a párt kampányzáró rendezvényén több száz szimpatizáns előtt mondott beszédében arra figyelmeztetett, hogy Magyarország legnagyobb etnikai kisebbségének bizony "szembe kell nézni a népirtó gyűlölettel, a népirtás konkrét fizikai veszélyeivel". Szerinte a magyarországi cigányság nem azért szegény, mert romák, hanem mert elnyomják, kirekesztik őket. Meglátása szerint szinte kizárt a cigány gyermekek intellektuális fejlődése, mert elkülönített iskolákba járnak és ez végül oda vezet, hogy több cigány ember ül a börtönökben, mint az egyetemek padsoraiban. A cigányság megerősítésével az újfasizmust kell legyőzni és a nyomort kell leküzdeni, aminek első lépése, hogy a cigányok a Magyarországi Cigánypárton keresztül önmagukra szavaznak. Véleménye szerint a cigányság számára két út van: Magyarország élhetőbbé tétele, vagy a haza elhagyása. Ehhez egyebek közt hozzátartozik az embert havi 160 Euróért kizsákmányoló közmunkaprogram eltörlése is.

A hat áldozatot követelő 2008-2009-es romagyilkosságokat követően, Horváth Aladár rendszeresen felkereste a hozzátartozókat, hogy átsegítse őket a nyomozás viszontagságain, mely során a hatósági szervek nem csak szakmai hibákat vétettek, de minden bizonnyal hátráltatták is az eljárást, például bizonyítékok eltüntetésével. A német-magyar származású publicista, Marsovszky Magdolna, valamint a lipcsei „Leipzig Korrektiv” civilszervezet néhány tagja idén áprilisban elkísérték Horváth Aladárt Galgagyökre, hogy meglátogassák Pikács Editet és családját, akik túléltek egy rasszista indíttatású gyilkossági kisérletet. Az akkor még csak négy és fél éves unoka a mai napig nem tudta feldolgozni a szörnyű esetet és rendszeresen felidézi azt. Éjszaka gyakran felsír a félelemtől. A seb, melyet az eset a ma tízéves kisgyerek lelkén ejtett olyan mély, hogy tán sosem fogja tudni átélni a gyermekkor örömeit, például egy osztálykirándulást. „Mi is a rasszista erőszak áldozatai vagyunk” – háborodott fel a kisfiú nagymamája. „Azok a családok, akik a romagyilkosságok során elvesztették hozzátartozóikat, állami kártérítésben részesülnek. Mi viszont nem haltunk meg” – tette hozzá gúnyosan az asszony.

Sajnos nem egy egyedi esetről van itt szó. Horváth Aladár, mint polgárjogi aktivista sok más gyereket is ismer, akik hasonló borzalmakat éltek meg. A cigányok kirekesztésének és diszkriminációjának politikai úton való leküzdése azonban korántsem kénnyű.

Augusztus 2-a Magyarországon is a roma holokauszt, a Porrajmos emléknapja, melynek része az állami megemlékezés. Ami azonban idén történt szinte felfoghatatlan! Balog Zoltán (Fidesz), az Emberi Erőforrások minisztere – aki egyebek mellett a romaintegrációért is felelős – az emléknappal kapcsolatosan a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy Magyarországról nem deportáltak roma embereket a nácik haláltáboraiba és hogy a túlzott áldozatmentalitás skizofréniát okozhat, mint ahogyan az a zsidó holokauszttúlélőkön és leszármazottjaikon is jól látszik. Balog szerint a cigányok legnagyobb tragédiája nem a holokauszt, hanem hogy népüknek „nincs történelme”. A romagyilkosságokkal kapcsolatban Balog „gúnyosan” megjegyezte, „a gyilkosoknak volt stílusérzéke, mert úgy gondolták, ezzel is kifejezik gyűlöletüket eziránt a népcsoport iránt”. Horváth Aladár azóta többször is tiltakozott a miniszter kijelentései ellen.

Huszonöt évvel a gettóellenes bizottság megalapítását követően Horváth Aladár most ismét szülővárosában, Miskolcon, harcol a gettosítás ellen. Miután a roma lakónegyed és egyéb „nyomornegyedek” megsemmisítésének terve nagy ellenállásba ütközött mind a roma szervezeteknél, mind az egész baloldali ellenzéknél, a városvezetés egy körülményes aláírásgyűjtési akcióba fogott, hogy törekvését legitimálhassa. Ezt nyugodtan vehetjük államilag szervezett uszításnak a romák ellen. Horváth Aladár egy a hír24-nek adott interjújában a következőket mondta ezzel kapcsolatban: „Meggyőződésem, hogy Miskolcon profitorientált fajüldözés zajlik, egy telekspekulációval összefüggő kirekesztő politika. A DVTK Stadion felújítása komoly gazdasági lehetőséget jelent a hatalmon lévők számára, és a „számozott utcák" nevű szegénytelep ennek útjában áll. Az egész városban cigányellenes közhangulatot alakítottak ki, amiben a cigányok kitelepítése úgy jelenik meg, mintha megoldás lenne a helyzetre”.

A „számozott utcákban” azóta egyébként már megkezdődtek a kilakoltatások. A város korábbi ígéreteivel szemben azoknak a családoknak is el kellett költöznie a Lyukó-völgybe, akiknek gyerekeik iskolába járnak és nincsenek lakbértartozásaik. A kiköltözésért cserébe a város 5000 Eurót ígér. Érdemes megemlíteni, hogy a felkínált cserelakásokban a jelenlegi lakásokkal szemben még a víz sincs bekötve. Az érintett cigányok nem értenek egyet a város elképzeléseivel és maradni akarnak, nem akarnak „nyomornegyedből” gettóba költözni. Horvóath Aladóar és más polgárjogi aktivista négy héten át tüntettek a maradásukért.

Horváth Aladár Miskolcon a következőket mondta: „Évek óta roma fiatalok nyerik a tehetségkutató versenyeket, mégis nőtt az előítéletesség. Tehát mással függ össze. A rasszizmus minden korban és rendszerben a nacionalista politika által gerjesztett társadalmi jelenség volt. A cigányok és a többség közös érdeke, hogy útját álljuk a gazdasági és hatalmi profit által motivált rasszista indítékú politikai bűncselekményeknek. Ebben nekem cigány írástudóként az a felelősségem, hogy mindezekre felhívjam a figyelmet, és segítsek újraszőni a közösségeinket, öntudatot adjak a cigányoknak s velük együtt legalább annyi magyarnak.”

Horváth Aladár fontos és önzetlen munkáját Iványi Gábor metodista lelkész is elismerő szavakkal illeti:

Talán éppen a felénél járt Aladár, amikor a rendszerváltás hajnalán megismertem. A Beszélő szerkesztőségében sok szó esett Solt Ottilia „szalonjában” a tehetséges fiatal pedagógusról, aki megértette, hogy Miskolc szegénypolitikája és a „cigánykérdéssel” kapcsolatos elképzelései embertelenek, és az érintettek képtelenek jogaikat megvédeni. Hatalmas telepek éktelenkedtek például éppen a Szinva part közelében, a hármas főút mentén, de máshol is. Aladár nem egyszerűen tiltakozott, hanem világos elképzeléseket vázolt fel arról, hogyan lehetne emberségesen javítani a helyzeten. A Beszélő szerkesztősége és az akkori liberális, demokratikus ellenzék vezéralakjai lelkesen támogatták a kedves, közvetlen, okos fiatalembert. Így lett annak a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlamentnek az SZDSZ frakciójában tagja, melyben Solt Ottilia, én is és mások ugyancsak képviselők lettünk. Aladárnak nem volt más ügye, mint a cigányság felemelésének a kérdése. Pedagógusként tudta, hogy ebben meghatározó szerepe van az iskolának, így lett egyik ösztönzője a pécsi Gandhi Gimnázium létrehozásának is. De alapítója és vezetője volt a Roma Parlamentnek, a Roma Sajtóközpontnak, a Roma Polgárjogi mozgalomnak és mindazoknak a kísérleteknek, melyek arra irányultak, hogy a rendszerváltás után is méltatlan, vert helyzetben lévő cigányság rátaláljon saját hangjára és kezébe vegye ügyeit. A mindenkori hatalom természetesen azokat a roma vezetőket kedvelte, akik kézben tarthatók voltak, vagy erkölcsi kisiklásaik vagy megvesztegethetőségük miatt. Aladár a következő választásokon éppen szabad szelleme és világos érvelése miatt nem volt kívánatos egyik oldal számára sem. Ő azonban ennek ellenére hol pályázati lehetőségeket megragadva, hol ösztöndíjasként, hol pedig a Wesley Főiskola alkalmazott előadójaként az elmúlt negyedszázadban is tovább járta a támadott vidéki településeket, ott volt minden olyan ügyben, ahol helyi vagy országos hatalommal, rasszista félkatonai szervezetekkel kellett farkasszemet nézni, ahol vigasztalásra, bátorításra volt szükség. Az elmúlt két és fél évtizedben a legavatottabb szószólója lett az író, hangzó és látható médiában a roma ügynek. Sok emlékezetes cikk és tanulmány szerzője is. Ami tőle telt azt magas színvonalon meg is tette. Kitűnő munkatársam a felsőoktatásban is, ahol mind a szociális munkás képzésben, mind a teológusok és vallástanárok felkészítésében pótolhatatlan. Önálló „romológiai” szak kidolgozásán is munkálkodik.

Közben pedig nagy családja lett, ma már nagyapa. Mindez sok teherrel is jár, a mai létbizonytalanságot teremtő Magyarországon. Így azonban hitelesen osztozhat a legnagyobb (az egyedül számottevő) magyarországi kisebbség, a cigányság sorsában. Ötvenedik születésnapján a bibliai bölcsességirodalom egyik mondatával gondolok rá, és kívánom, hogy érjen a zenitre, érje meg hatalmas munkája, jó fáradozásai diadalát.

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. (Péld 4,18)

Dr. Iványi Gábor, lelkész a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora

Tamás Gáspár Miklos egykori disszidens és újfent elbocsátott filozófiaprofesszor a következőket írja:

Kedves Aladár, mikor meghívásodra leutaztam Miskolcra, hogy együtt tüntethessünk a roma lakosság törvénytelen elüldözése ellen, az érintettek egy kisebb csoportjának kellős közepén találtuk magunkat. Összesen öten voltak nem romák, mind a 80-as évek ősz hajú másképpgondolkodói, régi ismerősök, a kudarc szemtanúi. Szokásomhoz híven az ősrégi szenvedélyes beszédemet mondtam el, míg te mély szótlanságban a cigarettádat szívtad. Kormány és ellenzék azóta is folytatják a szerencsétlenek elüldözését, közösen, mintha csak a rasszizmus lenne egyetlen közös nevezőjük. Ugyanott vagy most ist, mint huszonöt éve, Miskolcon, ahol a gettoellenes bizottsóagot alapítottad. Sosem hagytad, hogy a kilátástalan küzdelem feladásra kényszerítsen. Azon kevés ember közül vagy, akik országunk becsületét védelmezik nap mint nap. Azt a becsületet, melyre kormányunk oly de nagyon büszke. Maroknyi valódi hazafiak egyike. Minden jót kedves barátom!

Dalos György („Leipzig Korrektiv” tag) író és történész ezekkel a sorokkal osztja meg születésnapi jókívánságait:

Horváth Aladár a rendszerváltást követően, a legtöbb emberrel ellentétben, az első perctől fogva helyesen ítélte meg a romák bonyolult helyzetét és segítette önszervezésüket a fiatal demokráciában. Kezdeményezései sajnos ritkán keltettek széleskürű figyelmet. De ez a civil szervezeteknek egyáltalán nem ad okot aggodalomra, hiszen ma nagyobb az igény rájuk mint valaha. Horváth Aladár ötven éves. Kívánjunk hát neki sok egészséget és egy hosszú életet, hisz tennivaló egy demokratikus Magyarország és egy emancipált roma társadalom érdekében van még épp bőven. Úgy az elkövetkező száz évre.

Mély nagyrabecsülését fejezi ki Marsovszky Magdolna német-magyar művészettörténész és publicista, a „Leipzig Korrektiv” tagja, Horváth Aladár 50. Születésnapja alkalmából, aki szerint, ritka ma Magyarországon az az őszinte demokrata gondolkodásmód mint az övé:

Horváth Aladárnak valami olyan, számomra megmagyarázhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, ami nem engedi, hogy kiábrándultságát, melyet a rendkívül erős cigányellenesség következtében kétségtelenül neki is nap mint nap át kell élnie, másokra hárítson vagy vetítsen ki. Ellenkezőleg! Ő ad erőt másoknak a folytatáshoz. Egy aktivista és politikus hihetetlenül erős egyéniséggel, europai klasszis.

Cornelia Ernst, az Európai Parlament képviselője (Die Linke):

Amikor 2014 tavaszán megismerhettem Horváth Aladárt, azonnal magával ragadott az az energia, amivel a magyarországi helyzet ellen küzd. A Magyarországi Cigánypárt listavezető jelöltjeként harcolt a roma emberek jogaiért. 50. születésnapja alkalmából minden jót kívánok!

Az elmúlt 25 év kihívásai hihetetlen mértékben követeltek maximális odaadást az 50 évvel ezelőtt augusztus 29-én született Horváth Aladártól. Saját magát nem kímélve próbált segíteni embereken ahol csak tudott. Évtizedek óta nyújtja a kezét roma és nem roma embereknek egyaránt és teszi mindezt egy liberális és demokratikus társadalmi ideál fényében, mely minden ember számára azonos jogokat biztosít.

Születésnapja alkalmából mondjuk azt most, hogy KÖSZÖNJÜK!

Nagyon sok szeretettel

Juliane Nagel, Richard Gauch, Stephan Bosch Leipzig Korrektiv civil szervezet

2013 áprilisában találkoztunk először Horváth Aladárral mi, a „Leipzig Korrektiv” civil szervezet, mely kiemelt fontosságot szentel a magyarországi romák helyzetének javítására. Ehhez keres Németországban nyilvánosságot és gyűjt adományokat. Egy tanulmányút alkalmával alakult meg az együttműködés köztünk és a Roma Polgárjogi Mozgalom között. Több roma-lakta települést is meglátogattunk, így alakult ki az az elgondolásunk, hogy egy konkrét projektet támogassunk. A Kállóban elindított projekt az ott élő roma és nem roma emberek alapellátását és taníttatását szeretné javítani, annak tudatában, hogy nem tudunk a politika által okozott helyzeten lényegesen javítani, de bízunk benne, hogy bár apró, de fontos építőköve lehet a javulásban.

(Fordítás: Viktor Bacskai)

 

 

Aufruf zum Gedenken, am 2. August 2014, am Denkmal für die ermordeten Sinti und Roma am Schwanenteich in Leipzig!

Als „Porajmos“ (dt. „das Verschlingen“) wird in Romanes der Genozid an den Sinti und Roma während der Zeit des Nationalsozialismus bezeichnet. Trauriger Höhepunkt des Völkermordes war der 2. August 1944, der sich dieses Jahr zum 70. Mal jährt. An diesem Tag wurde der Abschnitt BIIe im Konzentrationslager Auschwitz geräumt und die 2897 noch verbliebenen Sinti und Roma in den Gaskammern ermordet. Allein in Auschwitz starben zwischen Februar 1943 und August 1944 19300 in diesem Abschnitt untergebrachte Menschen. Insgesamt fielen hunderttausende Sinti und Roma den Nazis zum Opfer. In Deutschland ist das Bewusstsein für die leidvolle Geschichte der größten Minderheit Europas und die eigene Verantwortung dafür jedoch kaum ausgeprägt.

Auch heute ist diese Bevölkerungsgruppe rassistischen Angriffen ausgesetzt, die teilweise lebensbedrohlich sind. So fand 2009 in Klingenhain unweit von Leipzig ein Brandanschlag statt, bei dem das Haus und Gewerbe einer Sinti Familie niederbrannte, die daraufhin ihren Wohnort verließ, da sie um ihr Leben fürchten musste. Vorausgegangen waren jahrelange Anfeindungen, Drohungen und Angriffe mit eindeutig rassistischem Hintergrund.
Auch im Leipziger Stadtteil Volkmarsdorf wurde im Herbst 2010 massiv Stimmung gegen ansässige Roma gemacht, die in verbalen und tätlichen Übergriffen mündete.


Diese Übergriffe finden nicht irgendwo weit weg statt, sondern in unserer unmittelbaren Umgebung und trotzdem nimmt der überwiegende Teil der Gesellschaft daran keinen Anteil, selten wird darüber überhaupt medial berichtet.

Vor allem in Deutschland erwächst aus dem nationalsozialistischen Genozid an Sinti und Roma eine große Verantwortung, die sich nicht nur in einer würdigen Erinnerungskultur und einem entschiedenen Vorgehen gegen Rassismus (nicht nur) gegen Sinti und Roma in all seiner Bandbreite niederschlagen muss, sondern auch in einer aktiven Unterstützung der Verbesserung der Lebenssituation von Roma in ganz Europa!

Darum rufen wir am 2. August 2014, 16 Uhr anlässlich der Liquidation des Abschnitts BIIe im KZ Auschwitz vor 70 Jahren zum Gedenken am Denkmal für die ermordeten Sinti und Roma am Schwanenteich in Leipzig auf. Setzen wir gemeinsam ein Zeichen gegen rassistische Stimmungsmache und für ein würdiges Erinnern!

Initiative "Leipzig Korrektiv"

http://ecoleusti.wordpress.com/

 

 

Spendenaufruf für ein Projekt von und für Roma im ungarischen Dorf Kálló.

"Früher haben wir debattiert, wie Roma leben, aktuell stellt sich immer öfter die Frage, ob Roma leben." Gergely Dezideriu (Direktor des European Roma Rights Centre)


*Wir, die Bürgerinitiative „Leipzig Korrektiv“ unterstützen ein von NGO-Fonds „Swiss Fund“ finanziertes und durch die "Bürgerrechtsbewegung für die Republik" betreutes Hilfsprojekt für Roma im ungarischen Dorf Kálló.

Die Romabevölkerung lebt in Ungarn in großer Armut, ausgegrenzt von gesellschaftlicher Teilhabe und von rassistischer Gewalt betroffen.

Während einer Reise nach Ungarn im Frühjahr diesen Jahres, konnten wir uns selbst von der Situation vor Ort überzeugen. Gleichzeitig lernten wir zahlreiche zivilgesellschaftliche Projekte kennen, mit denen Roma unterstützt und ermutigt werden.

Ein konkretes Vorhaben im Dorf Kálló setzt auf Hilfe zur Selbsthilfe. Es besteht aus vier Komponenten: Mittel & Kompetenzvermittlung zur landwirtschaftlichen Selbstversorgung, Herstellung von Biobrickets sowie Nachhilfeunterricht für Kinder.

1. Die DorfbewohnerInnen bekommen kostenfrei Gemüsesamen und legen selbst Bete an. Diese Teil-Selbstversorgung trägt dazu bei, ihre schlechte Versorgungslage zu verbessern.
2. Ergänzend kommt eine landwirtschaftliche Ausbildung hinzu, damit die Menschen in Sachen Pflanzen-Anbau und Kleintierhaltung kompetent gemacht werden.
3. Da wie in anderen von Roma bewohnten Dörfern bzw. Stadtteilen auch in Kálló die Energieversorgung nicht gewährleistet ist, sollen im Rahmen des Projekte außerdem aus brennbarem Material wie zum Beispiel Laub oder Papier mit Hilfe einer Presse „Biobriketts“ für den Winter hergestellt werden. Dazu benötigen die BewohnerInnen eine geeignete Maschine.
4. Die Kinder und Jugendlichen im Dorf bekommen systematischen Nachhilfeunterricht um die Benachteiligung in den Schulen zu überwinden. Wie in anderen EU-Staaten werden Roma-Kinder auch in Ungarn zum großen Teil in Sonderschule für Kinder mit geistiger Beeinträchtigung eingeschult, in denen sie nicht ausreichend gefördert werden.

Das Gesamt-Projekt wird von der Bürgerrechtsbewegung für die Republik getragen und zu 90 % von „Swiss fund“ finanziert. Der Eigenanteil umfasst 900.000 Forint (ca. 3000,- Euro), ein Betrag, den die ehrenamtliche Vereinigung, die sich mit vielen Projekten für Roma einsetzt, nicht allein tragen kann. Wir bitten Sie und euch darum herzlich für das beschriebene Projekt zu spenden um den Eigenanteil zu ermöglichen.

Mit diesem Vorhaben können die BewohnerInnen zumindest eines Dorfes ihrer dramatischen sozialen Lage begegnen. Denn der Ausgrenzung und Diskriminierung von Roma in Ungarn auf politischen Wege zu begegnen scheint ein langer und steiniger Weg.


*Bitte helft, damit wir auch helfen können! *

Kontoverbindungen:

Roter Baum e.V. Leipzig,
Bank für Sozialwirtschaft,
BLZ 86020500,
Konto: 3474500
IBAN: DE49850205000003474500
BIC: BFSWDE33DRE

Spendenquittung möglich, Spenden werden komplett und gesammelt weitergeleitet!

Bei Rückfragen und Informationsbedarf bitte unter Diese E-Mail-Adresse ist gegen Spambots geschützt! JavaScript muss aktiviert werden, damit sie angezeigt werden kann.
melden